Te vagy a sötét 
veremben a fény. 
Te vagy a fájdalmamnak 
az éj. 
Te vagy az aki engem 
új életre keltett. 
Mert te vagy az 
angyala a szívemnek. 

Te vagy a sivatagban 
a víz. 
Te vagy a nyelvemnek az íz. 
Te vagy a rózsa a 
kopár sík vidéken. 
Mert nekem tested-lelked 
éden. 

Te vagy a megváltás mérge 
a bús lelkemnek. 
Te vagy a legszebben tündöklő 
csillaga a végtelen fellegnek. 
Mert te vagy a pezsgő vér 
a kihülő ereknek. 

Te vagy a szellő a tikkadó 
hőségben. 
Te vagy a simogató tűz a hideg 
télben. 
Te vagy a türelem e kapkodó világon. 
Mert te vagy a tisztaság, 
mely mindig is hibátlan. 


F.Zoltán László 

Miért van az, hogy ha minél inkább megakarunk felelni mindenkinek, csak egyre rosszabb lesz? De ha nem is mindenkinek csak egy vagy két embernek az se megy... Folytonos veszekedésekbe már beleuntam, rá csak hagyom mindig a másikra, és nem kéne tudom, de már tényleg unom. Tudom, hogy soha nem lenne vége, ha nem hagynám rá mindenkire a saját álláspontját, de lehet emiatt veszítek majd el pont valamit vagy valakit, aki életem egy nagyon fontos része. Ilyenkor jön el az a pillanat, hogy már semmit nem tudom, és semmit nem szeretnék. Legszívesebben csak bezárkóznék a szobámba és egy hétig senkihez nem szolnék, senkit nem látnék, és lehet utána már rend lenne a fejembe, de lehet egy hét kevés is lenne.... Már azon is elgondolkoztam, hogy egy normális ember aki mellettem köt ki már az is megbolondul s megváltozik, akkor tehát mindennek én vagyok az elrontója??:/ Talán nem kéne senki közelében lennem? A kérdések csak egyre gyűlnek de a válaszok hol vannak? Mert azt még nem kaptam..:/ Befogok lassan golyózni...:s

Na csók Szofi Hipochondria.<3

Mostanában, amint látjátok is nem igazán írtam vagy is nem is írtam, és ez igen csak bánt de alig vagyok itthon így hát alig gépezek. Igaziból minden rendben van, magyarul fogalmazni, és beszélni már nem tudok, de hát mikor tudtam..?:D Valahogy mostanában már beszélni is alig beszélek...:D Talán most kicsit hazudtam, de viszont tényleg nem annyit mint anno, nagyon hiányzik a rég énem, mindenkitől csak azt kapom ismét, hogy nagyon megváltoztam, valaki szerint csak megkomolyodtam, és valaki szerint meg nem változtam, nem tudom miben, mi okból vagy hogy hogyan változtam meg de látom magamon, hogy nem vagyok a régi... Ez nagyon bánt miután már alig van olyan ember aki mellettem áll, nagyon kevés ilyen ember maradt akiket nagyon tisztelek, mert még eltudnak viselni. De akkor is nagyon hiányoznak azok az emberek akikről régen szóltak a mindennapjaim.Most egyszerre nagyon sk minden kavarog bennem de már nincs erőm leírni, mert azért az elmúlt pár hetem nem igazán az alvásról és a kipihenésről szólt, de majd szépen lassan bepótolok mindent.

Na szép álmokat csók Szofi Hipochondria.<3

Soha sem gondoltam volna, hogy ennyi idő után de ha újra látom, újra érezni fogom, azt amit akkor és azt amit eddig elakartam magamban zárni, de most, hogy újra láttam és vele voltam, érzem, hogy még mindig úgy szeretem és ugyan úgy vele szeretnék lenni mint akkor, a gondolataim csak körülötte járnak, egy zene, egy film, egy gondolat, mind, kihozza belőlem a múlt béli emlékeket, és arra késztet, hogy vele szeretnék lenni minden percben. Vele szeretnék lenni, megfogni a kezét, átölelni, érezni az illatát, csókolni a száját. Csak reménykedni tudok, abban, hogy egyszer talán újra velem lesz és újra boldogok lehetünk együtt. Lehet álmokat kergetek, de ezek az álmok egyszer már valóra váltak, és csak reménykedek benne, hogy ismét sikerül és együtt leszünk. Már csak a gondolat ha bele gondolok, olyan forrósággal tölt, el amit már rég éreztem, a hideg kirázz, de még is égett, a gyomromban leírhatatlan érzések kavarognak, és az agyam nem tudd kikapcsolni, mert csak rá gondolok. Látszik, hogy ő volt az az ember akibe bele szerettem anno, és bár már változott még mindig szeretem és szeretni is fogom. Mikor megláttam már boldog voltam, na de mikor megölelt, mikor megfogta kezem a mennyországban éreztem magam, Soha nem gondoltam volna, hogy újra láthatom azok után, hogy annyi ideig nem is beszéltünk és hogy nem voltunk jóban. De akkor is én vagyok a világ legboldogabb embere és reménykedek a csodában.

Na ennyi szeretem nem tudok mit tenni ellene, csók Szofi Hipochondria.<3