Soha sem gondoltam volna, hogy ennyi idő után de ha újra látom, újra érezni fogom, azt amit akkor és azt amit eddig elakartam magamban zárni, de most, hogy újra láttam és vele voltam, érzem, hogy még mindig úgy szeretem és ugyan úgy vele szeretnék lenni mint akkor, a gondolataim csak körülötte járnak, egy zene, egy film, egy gondolat, mind, kihozza belőlem a múlt béli emlékeket, és arra késztet, hogy vele szeretnék lenni minden percben. Vele szeretnék lenni, megfogni a kezét, átölelni, érezni az illatát, csókolni a száját. Csak reménykedni tudok, abban, hogy egyszer talán újra velem lesz és újra boldogok lehetünk együtt. Lehet álmokat kergetek, de ezek az álmok egyszer már valóra váltak, és csak reménykedek benne, hogy ismét sikerül és együtt leszünk. Már csak a gondolat ha bele gondolok, olyan forrósággal tölt, el amit már rég éreztem, a hideg kirázz, de még is égett, a gyomromban leírhatatlan érzések kavarognak, és az agyam nem tudd kikapcsolni, mert csak rá gondolok. Látszik, hogy ő volt az az ember akibe bele szerettem anno, és bár már változott még mindig szeretem és szeretni is fogom. Mikor megláttam már boldog voltam, na de mikor megölelt, mikor megfogta kezem a mennyországban éreztem magam, Soha nem gondoltam volna, hogy újra láthatom azok után, hogy annyi ideig nem is beszéltünk és hogy nem voltunk jóban. De akkor is én vagyok a világ legboldogabb embere és reménykedek a csodában.

Na ennyi szeretem nem tudok mit tenni ellene, csók Szofi Hipochondria.<3