Te vagy a sötét
veremben a fény.
Te vagy a fájdalmamnak
az éj.
Te vagy az aki engem
új életre keltett.
Mert te vagy az
angyala a szívemnek.
Te vagy a sivatagban
a víz.
Te vagy a nyelvemnek az íz.
Te vagy a rózsa a
kopár sík vidéken.
Mert nekem tested-lelked
éden.
Te vagy a megváltás mérge
a bús lelkemnek.
Te vagy a legszebben tündöklő
csillaga a végtelen fellegnek.
Mert te vagy a pezsgő vér
a kihülő ereknek.
Te vagy a szellő a tikkadó
hőségben.
Te vagy a simogató tűz a hideg
télben.
Te vagy a türelem e kapkodó világon.
Mert te vagy a tisztaság,
mely mindig is hibátlan.
F.Zoltán László
A bejegyzés trackback címe:
https://leablog.blog.hu/api/trackback/id/tr744888623
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
