Mikor arra törekszel és csak próbálsz úgy viselkedni, hogy a másiknak jó legyen, mikor oda figyelsz mit csinálsz, kivel vagy, mi is zavarja a másikat, mikor titkon próbálsz megváltozni csak, hogy vele lehess és hogy szeressen. Nagyon ügyelsz arra, hogy másképp legyen minden mint ahogy a múltba volt. Akkor lesz az az idő mikor minden romokba dől és már semmit nem tudsz irányítani. Az örök emlékek csak kavarognak fejembe miközben a könnycseppek gyorsan folynak le arcomon, kezeim remegnek, levegőm elszorul. Nem látom a kiutat. Az mondjuk igaz, hogy volt mikor elbizonytalanodtam, hogy mit is kéne tennem, de soha nem mondtam ki, de az ég engem büntet, elvette tőlem őt, és most egyedül vagyok. Nem érzem azt, hogy bárkit is érdekelnék, míg mellettem volt legalább ő törődött velem. Elvesztettem egy részem, és a "családom". 

Sz.