9 hónapja még nyíltan állítottam, hogy nekem nem kell kapcsolat, és most 9 hónap után talán megint eljött az-az idő  mikor ki kéne ezt mondanom. De félek, megváltoztam ez alatt a 9 hónap alatt és már nincs meg az a magabiztos személyiségem és az, aki egyedül még jól érezné magát, nagyon nagy a bizonytalanság, visszagondolva erre a 9 hónapra nagyon sok szép emlékem van, de már túlságosan erőltetettnek tűnik ez nekem. Azt nem tudnám elképzelni, hogy többet ne beszéljek vele, mert attól függetlenül, hogy én ezt már nem igazán tudom folytatni, attól még nekem ő nagyon fontos marad, és tartani szeretném vele a kapcsolatot. Talán ha idővel úgy gondoljuk és Isten is, úgy akarja megint egymásra, találunk. De a tény, hogy ő sem ugyan olyan, mint volt és mindketten olyan irányba változtunk, ami a másiknak nem tetszik. Elszomorító mikor arra gondolok, hogy ez a fejezet lezáródik előttem, de így  talán jobb lesz. Mindketten visszatérhetünk saját magunkhoz, és a körülöttünk lévő "problémákat, feladatokat, elvárásokat" teljesíteni tudjuk. Szükségem van most a szabadságomra, mert most sok minden összejött és ahhoz kell az idő és szabadság és ezt így egy ilyen kapcsolatban, nehezen tudom megvalósítani. Remélem, hogy ha ez lesz a végleges döntés se fog megutálni, és teljesen eltaszítani magától.

Csók Szofi Hipochondria.<3