Furcsa egy találkozó volt de már mikor megláttam megtetszett, de ott nem nagyon beszélgettünk mert ideges voltam, és sietnem kellett. De másnap facebook-on bejelölt és elkezdtünk beszélgetni, egy szép napon találkoztunk bár mire oda ért már az eső is esett és amíg haza értünk már szakadt is. Nagyon édes volt inkább odaadta a pulcsiját, hogy én ne ázzak szét és az nap este igen közel kerültünk egymáshoz. Aztán egyre többször találkoztunk és néha elcsattant néhány csók köztünk amiből a végén mindig veszekedés lett, ez így ment egy ideig mígnem egy még nagyobb veszekedés lett. Az én határozott bizonytalanságom miatt, de miután két napig nem beszéltünk rájöttem, hogy hiányzik és beszélnem kell vele. Egy rövidke veszekedés után kibékültünk aztán megint jóba lettünk. Egyik nap segítettem neki költözni és ott adtam át magam neki és azóta ö az életem értelme. Mára már lassan fél évesek leszünk és bár tudom, hogy az elmúlt napokban hibáztam, de rájöttem hogy nélküle nem lenne teljes az életem és nem is szeretném hogy nélküle kelljen élnem. Mert tényleg ö az életem értelme és tudom, nem vagyok egy minta barátnő de ezentúl tartom magam és nem hagyom hogy az agyam rávegyen olyan dolgokra amivel esetleg elveszíthetném öt.
Csók Szofi Hipochondria. <3
