Lehet újra kezdem amit anno abba hagytam, de ha én így érzem jól magam akkor ebben senki nem tudd meggátolni. Szeretek így élni és így 5 hónap után rájöttem, hogy szükségem van rá. Hiányoztak ezek a napok, mikor random dolgokkal és barátokkal lehetek és felhőtlenül jól erezzük magunkat, bár mindig van valami ami miatt nem tökéletes egy nap de ezeket leszámítva ez egy nagyon jó nap volt. Csak sajnos ilyenkor jövünk rá, hogy mi mindennek lesz vége ha csak egy kicsit is hibázik az ember és mi minden jót fog elveszíteni. Pedig ezt én már tudom egy két napja, hogy mi történt és hogy miféle következményt von maga után, és nekem még is kellett ennyi idő, hogy ténylegesen eljusson az agyamig, hogy mi is lesz valójában, és emiatt ingerült és szomorú vagyok egyaránt de még is boldog az emlékektől, amik mindig is összefognak kötni bennünket. A mindennapi nevetés és a sok baromkodás örökre bennem él mint emlék, de mint mindennek sajnos végett kell érnie egyszer. Ezen már meg sem lepődök hiszen az elmúlt két évben annyi ilyen történt már, hogy néha már nem tudom lekezelni, de azért még is fáj és könnyes a búcsú. 

Azt hiszem ennyi csók Szofi Hipochondria.<3