Kora reggel, az iskola padban,
nevedet rajzolva sírva fakadtam,
könnyeim a papírt egyre csak áztatták,
fájt még, hogy elfeledtél, hogy megváltoztál...
Szívem összeszorult, ahogy néztem kifelé,
vajon mit csinálsz most, emlékszel-e még,
hogy van egy lány ki azt ígérte nem feled el soha,
ki annyi hónap után, még mindig érted van oda..
Kérlek nézz felém, ne hagyd, hogy elvesszek,
szólj hozzám mielőtt a könnyek eltemetnek,
vagy mondd, hogy gyűlölsz, hogy nem kell már,
ha eltaszítasz magadtól, talán annyira nem fáj..
