Oh leírhatatlan, hogy milyen jól érzem magam. *-* Reggel mikor még, mikor felkeltem igaziból még felkelni se volt kedvem, most pedig nagyon örülök a fejemnek, hogy rávettem magam. Reggel felkeltem majd megbeszéltem anyuval (közöltem: P), hogy találkozom Csanival meg Klauval…
Én próbálkozom megtalálni a helyemet de, folyton falakba ütközöm, talán egy biztos pont van az életemben, aki egy nagy lelki támaszt add nekem az Vanessa és ezt komolyan, mondom. Volt mikor a 2 éve legjobb fiú barátomnak mondott személyt megkérem, hogy találkozunk, mert beszélni…
