Hol a helyem?!

Én próbálkozom megtalálni a helyemet de, folyton falakba ütközöm, talán egy biztos pont van az életemben, aki egy nagy lelki támaszt add nekem az Vanessa és ezt komolyan, mondom. Volt mikor a 2 éve legjobb fiú barátomnak mondott személyt megkérem, hogy találkozunk, mert beszélni szeretnék vele akkor vagy az utolsó pillanatban, lemondja a találkozót, vagy mikor felhívom öt, hogy ugye nem mondja le az utolsó pillanatba, majd megígéri, hogy nem én utána ott várok rá aztán egy óra után, felhívom, hogy merre van és közli vele, hogy otthon és majd talán később kinézz. Hagyjuk már. Ilyen helyzetekben tudom, meg hogy ki is az igazi barátaim, mikor szükségem lenne akkor bezzeg nincs senki ki segítséget, nyújtana, ezt vettem észre. Igen, jó nyár van meg minden, de az még nem add arra okot, hogy hanyagoljam a barátaimat főleg most. Miért ti inkább ültök egy szobába, mint hogy egy barátotokkal legyetek? Hát szerintem ez nem normális... Én nekem mindig az első a barátaim voltak, ha csak mondjuk nincs egy párom, mert akkor alap, hogy ö  élvezz előnyt. De most minden erőmmel azon vagyok, hogy megtaláljam majd a helyem, ugye új iskola új barátok félig új élet. Egy új szakasz kezdődik teli izgalmakkal és dolgokkal, amik felfedezésre várnak. :D

Na azt hiszem ennyi sziasztok Csók Szofi Hipochondria<3

@ 2011.07.21. 01:19

A bejegyzés trackback címe:

https://leablog.blog.hu/api/trackback/id/tr653085012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása