Hihetetlen, hogy vannak dolgok, amit épp ésszel nem tud elfogni az ember ilyenekből sok-sok más és más formákban jelenik meg. Több ilyen dolog kering most is az életem körül. 

Mondjuk a hiány érzet... Vannak olyan emberek, meg talán néhány tárgy ami jelen esetben hiányzik, még fel sem fogtam, hogy nincs, de rögtön azt keresem, hol találhatnám meg újra. Ilyen egy mai napi beszélgetés után egy régi baráttal, ha még egyáltalán barátnak lehet nevezni:/ Úgy hiányzik mikor még évekkel ezelőtt nekem sírta el a bánatát, nekem mondott el mindent, én akkor megígértem neki, hogy mellette leszek, jóban és rosszban, viszont már hónapok óta semmit nem tudok, róla, és kimerem mondani bár kevés emberről tudom elmondani, hogy mély nyomokat hagyott a szívembe, csodálatos emlékekkel összefonva. De ő is azok közé az emberek közé tartozik. Mikor délutánonként átjött és együtt nevettünk, sírtunk, ettünk, ittunk, beszélgettünk, egyszerűen semmit nem kellett mondanom, hogy tudja mit szeretnék, de ezen belül a szívem mélyén félem neki elmondani azt ami már évek óta bennem volt, mikor először mondtam neki, hogy rám mindig számíthat, vagy hogy én mindig itt leszek neki, igen ezek valómások voltak, mert nem bírtam neki kimondani, hogy igen szeretlek, mikor átszökött, hogy találkozzunk, és hogy lásson, csak öt percre is akkor kellett volna lépnem és elmondanom neki mit is érzek... De már mikor minden a romokban, akkor újra felbukkan ennyi idő után, és elmondja, hogy azért tűnt el mert szeretett, és tudta, hogy ebből nem lesz semmi?! Miért ilyen "igazságos" az élet.. és ezek után, hogy álljak meg előtte, hogy igen én is szerettelek, ha van a fejedbe egy picuri fény még az is kialszik mikor megtudod, ezeket, a dolgokat, mert tudod, azért jött, vissza mert már nem fél a szerelemtől, mert tudja többet nem esik bele ugyan abba a lányba. /érzések kavalkádja/

Na ennyi mára Csók Szofi Hipochondria<3