Hát, ha eddig egy kicsit sötétebbek, voltak az életem felet a felhők, de most már kezd minden helyre jönni, legalább is úgy látszik. De ha nem is minden, akkor is nagyon sok minden. Igaz már elég régóta nincs senkim, maximum ezek a "kis futó" kalandok, ami olyan egy és két hónapig kiterjedő kapcsolatnak nevezett, és abból is csak egy volt. De most remélem ez más lesz és hosszú, hosszú ideig együtt is maradunk. : D Amúgy meg nincs semmi különös velem, hiányzik már sok hülye ember, akiket a barátaimnak hívok, na és persze akihez a legtöbb élményem fűzz, na meg a régi bejegyzések nagy része, szerintem már mindannyian kitaláltatok kiről is van szó... Ha viszont nem akkor megsúgom, Lucuskám, hát már alig várom, hogy haza jöjjön Milánóból és csináljuk együtt valamit, vagy sok-sok valamit. :D De igaziból nem tudok regényt írni, de az viszont tény, hogy nagyon bánt, hogy nem írtam nektek annyit, sőt, hogy alig írtam, vagy mondjam úgy, hogy nem is írtam... Sajnos Lucát addig nyaggattam, hogy írjon már blogot, hogy közben már sajnos én sem írtam, de most már tényleg próbálok mindenről beszámolni nektek, és nem elhanyagolni, amit lassan két éve építgetek. Igen lassan két éves lesz a blogom, de annak örülök, hogy azért elég rendszeresen nézitek a blogom még akkor is, ha nem írok. de azért nem fogok rendszert csinálni ebből, hogy nem írok. Szerintem, aki a kezdetektől olvassa vagy már egy jó ideje az jól tudja, hogy nem volt még ennyire sok idő amit kihagytam volna a blogomba. Na azt hiszem elég sok mindent, összehordtam itt nektek ma már, szóval még kaptok egy zenét, egy idézetet és egy képet és ezt a bejegyzést befejeztem… : P

Lehet, hogy nem egy mai zene de bennünk örök emlék marad..<3

Az az igaz barát...kit szeretsz,tisztelsz csodálsz,s ha választásra kerül a sor..te szó nélkül mellé állsz.

Na csók Szofi hipochondria<3