Elég sokat gondolkoztam és végül arra jutottam, hogy talán mostanában jobban felhúzom magam mindenen, jó mondjuk az is igaz, hogy nem ok nélkül. Ha éppen barátaimról, vagy éppen a párkapcsolatomról van szó főleg,  ha a számomra jelentéktelen emberek okoskodnak bele. Holott nem is ismernek. Csak egyszer vagy kétszer eljutottunk addig a szintig hogy "-szia, mizujs?- Szia, semmi.." na vagy ha valamit pletyka után von le rólam következtetést, hogy én milyen nagyon rossz ember vagyok mert mikor már egyszerűen ott tartok, hogy hagyjon már békén mindenki mert éppen egy rossz pillanatomban vagyok , akkor mire verni magát és milyen jogon küld el engem bárhova is, na és ilyenkor megesik, hogy vissza szólok mert elegem van, hogy másoknak nincs jobb dolgunk mint az életemmel törődni. Álltalányban megkapom azokat a negatívumokat, hogy milyen csúnya vagyok, vagy éppen mennyire tudatlan... ezzel nem is lenne baj, ha éppen  egy olyan ember mondaná aki vihetné valamire az életben, és nem egy olyan ember aki még utca seprőnek sem tudna elmenni. Na ja és féltem a tükröket nehogy belenézzen, össze ne törjön, annyira elszállnak az emberek az egoizmustól. Lehet, hogy nem vagyok a legszebb, nem is állítottam soha ezt, de azt, hogy egy olyan ember aki kerek egy nyelven beszél, helyesírása egyes, a mondatban lévő szavak megfelelő elrendezése hibás, szókincse mondjuk az ötventől százig bővülő az ne mondja nekem, hogy én hülye vagyok ja és abból is a fele káromkodás, amúgy úgy, hogy én meg beszélek folyékonyan három nyelvet és már tanulom a negyediket. Néha nem jó a mondat szerkezetem, de ezt szerintem ellehet nézni miután nem magyarul tanulok. De hát ki, hogyan látja. Már nem érdekel. Ha bárkinek valami baja van velem, akkor jöjjön ide és mondja a szemembe... Ha nem megy neki akkor számomra egy kis jelentéktelen kis senki! Néha kicsit elviselhetetlen vagyok pont ezek az emberek miatt... Meg azoktól akik nem bírják felfogni, hogy az múlt az a múlt, most  a jelenben vagyok most ez van, akkor az volt. Minek nézzük vissza arra amit éppen utáltunk, és még foglalkozunk is azzal, szerintem ez teljesen abnormális, de hát mindegy neki ez kell legyen ez, csak ezért is velem veszekszik és ez fáj..Mindig mindenki akkor jön rá dolgokra mikor már túl késő és én ezt nem szeretném.

Na de ennyit erről sziasztok csoki Szofi Hipochondria<3                                          Nagyon szeretlek édesem<3