Kedd*.*

...valahogy mindig az kell, aki eldobhat, akivel bizonytalan lehet minden. az életem, a fájdalmam, aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom, így szenvedek. a biztos valahogy elutasít magától, biztossága nem érdekel. mert elfojtana. megváltoztatna. és még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek, mert a biztos is lehet majd bizonytalan, és azt nem tudom kiszámítani. azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. néha képtelenség megmagyarázni engem.. eldobhat. meg is fogja tenni...

  Ki lehetek...?!

A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod...
A barátod... vagy az ellenséged...
A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel...
A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek a szive sosem lesz a Tiéd...
Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell... vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged...
A pillangók, amik a hasadban repkednek... vagy a könnycsepp, ami az arcodon lefolyik...
Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll...

 

Mi volt az a furfangos csel?
Mi magadhoz bilincsel.
Mi volt az a hatalmas erő?
Mi ellen küzdenem nem illő.
Erősebb és hatalmasabb,
Nincs értelme a harcomnak.
Egy valamit tehetek csupán,
Utánad vágyom szüntelen már.
Hisz rabod lettem,
Mégse bánom tetted.
Maradok szívem örök foglya,
De idővel nem leszel más,
 csak az emlék egy foltja!

@ 2010.06.01. 23:55

A bejegyzés trackback címe:

https://leablog.blog.hu/api/trackback/id/tr672049565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása